Sznopka Gabriella, a Kispesti Kós Károly Általános Iskola mesterpedagógusa a környezeti nevelés és a környezetismeret oktatásának alapvető kérdéseit, módszertani lehetőségeit és gyakorlati megvalósítását járta körül a mindennapi pedagógiai munka tükrében. A környezetismeret oktatása egy olyan átfogó pedagógiai folyamat, amelynek célja a környezettudatos, a természettel harmóniában élő személyiség formálása. A tudás átadásán túl a készségek, az attitűdök és a belső elkötelezettség fejlesztésére irányul, felkészítve a tanulókat a környezeti problémák mélyebb megértésére és az azok megoldásához szükséges fenntartható cselekvésre.
A Kispesti Kós Károly Általános Iskolában a környezetismereti oktatás több szálon is fut egyszerre: a projektnapok és a különféle témahetek ideális terepet biztosítanak a komplex készségfejlesztéshez, míg a kreatív feladatok és a terepjárás közösségi élménnyé formálja a tanulást, nem csak frontális oktatásban tanulnak a diákok. Az oktatás módszertani kereteit tekintve a projektnapok és a témahetek teszik lehetővé a leginkább a komplex készségfejlesztést.
A bemutatott szemlélet szerint a környezeti nevelés nem tekinthető egyetlen, elszigetelt tantárgynak; sokkal inkább egy olyan átfogó szemléletmódnak kell lennie, amely az intézmény minden tevékenységét áthatja. A közös munka során a tanulók értékes közösségi élményekhez jutnak, ahol az együttműködés válik a tanulás elsődleges mozgatórugójává. Ebben a környezetben látványosan fejlődik a diákok problémamegoldó képessége és kommunikációja, miközben maga az iskolai közösség is összekovácsolódik.
Az ilyen típusú pedagógiai munka az iskola arculatépítésében is meghatározó szerepet játszik, hiszen a fenntarthatósági törekvéseket rendszerint erős szülői támogatás kíséri, emellett a külső kapcsolatok is gazdagodnak a bevont szakemberek és szervezetek révén.
Pedagógiai szempontból a Kósban folytatott környezetismeret oktatás egyik legnagyobb előnye, hogy kilép a formális tanórák rutinjából, növelve a tanulói motivációt. Az élményalapú tanulás és a diákok mélyebb bevonódása tartósabb tudást eredményez, miközben a folyamat rugalmassága kiváló lehetőséget ad a differenciálásra, így minden tanuló a saját szintjén és érdeklődésének megfelelően vehet részt a közös munkában. Ebben a struktúrában a pedagógus szerepe is átalakul: nem hagyományos ismeretközlőként, hanem támogató facilitátorként van jelen, ami jelentősen erősíti a tanár és a diák közötti kapcsolatot. A tanulási folyamat lezárásaként pedig mindig kézzelfogható produktumok születnek, például plakátok, lapbookok, tematikus kiállítások vagy fotókkal illusztrált beszámolók, amelyek vizuálisan is rögzítik az elért eredményeket.
Alkotás közben rengeteg új információt tudnak a gyerekek befogadni, ezért támogatják a Kósban kiemelten a lapbookok készítését. Elkészítésének során a gyerekek megtanulnak egy temérdek újdonságot az adott növényről, állatról, természeti jelenségről, stb. Ennek támogatására hozta létre a Gabriella a kerületi Lapbook kihívás versenyt, melyre minden évben 1-2. évfolyamon a „Kedvenc állatom”, 3-4. évfolyamban pedig az „Év állata” témakörben lehet nevezni.
A vízzel, mint a környezetpedagógia egyik legfontosabb és legidőszerűbb témájával jeles napokon, projektnapokon és témaheteken illetve a mindennapok nevelési helyzeteiben találkoznak a gyerekek. A Kós pedagógusai élményszerű megközelítéssel, játékos foglalkozásokkal, vetélkedőkkel, kísérletezéssel segítik a gyerekeket az új ismeretek megszerzésében.
Gabriella a WWF Magyarország ingyenes és akkreditált Víztükör pedagógusképzésének résztvevője is volt. A képzés célja, hogy a pedagógusok mélyebb ismereteket szerezzenek vizeink állapotáról a klímaváltozás tekintetében, valamint a globális és lokális összefüggésekről, a klímaalkalmazkodás vízmegtartást alapul vevő lehetőségeiről. Olyan gyakorlati módszereket sajátított el és játékos eszközöket ismert meg, amelyekkel a vízlábnyom csökkentésének szemléletét hatékonyan építhetik be a kósos pedagógusok a tanórákba.
A fenntarthatósági témahét megvalósítása során a környezetismeret oktatása több, egymással szorosan összefüggő dimenzióra tagozódik. A természeti dimenzió középpontjában az erdő mint ökoszisztéma áll, amely segít megérteni az élőlények és környezetük bonyolult kapcsolatrendszerét. A társadalmi dimenziót a mozgás és az egészség témaköre képviseli, rávilágítva az egyéni felelősségre és a jólét fenntartható formáira. A gazdasági vetületet a fenntartható közlekedés kérdésköre világítja meg, ahol a diákok a mobilitás környezeti hatásait mérlegelhetik. A hulladék témája komplex megközelítést kap, hiszen egyszerre érinti a környezetszennyezést, az erőforrás-gazdálkodást és az etikus viselkedést. Ezt egészíti ki a tudatos fogyasztói magatartás és a fogyasztóvédelem kérdésköre, ahol a tanulók megtanulják értelmezni az ökocímkéket, és felismerik a felelős vásárlói döntések jelentőségét. A gyakorlatias oktatás részét képezik az olyan akciók is, mint a ruhák újra hasznosítását ösztönző, már azóta sajnos megszűnt „Sulizsák” program vagy a használt ruhák cseréjét népszerűsítő „Jelmezbörze”, ahol a legfontosabb üzenet, hogy a legzöldebb választás mindig az, ami már eleve létezik és nem igényel újabb gyártást.
Az érzékenyítés és az érzelmi bevonódás szintén hangsúlyos: a felelős állattartásra való nevelést már gyermekkorban el kell kezdeni. A természet közvetlen megtapasztalása, legyen szó egy béka megfigyeléséről vagy tanösvények bejárásáról, olyan meghatározó élmény, amely alapjaiban határozza meg a gyermekek természethez való viszonyát.
Gabriella kitért arra a gazdag szakmai háttérre is, amely a hazai környezeti nevelést segíti. Számos olyan szervezet működik Magyarországon és világszerte, amely évtizedek óta támogatja az iskolai munkát szakmai anyagokkal és programokkal. Ilyen a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ), amely 1989 óta aktív, a WWF Magyarország, amely 1991-ben kezdte meg működését, vagy a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület (MKNE), amely 1992 óta fogja össze a terület szakembereit. A Humusz Szövetség 1995 óta a hulladékmentes szemlélet elkötelezett hirdetője, a Magosfa Egyesület pedig 2001 óta járul hozzá a fenntarthatóságra nevelés eszköztárához. Az üzenet egyértelmű: a környezetismeret oktatása akkor a legeredményesebb, ha a szakmai alapok a mindennapi gyakorlatban, élményeken és cselekvésen keresztül valósulnak meg.
