2025. március 27-én, a tavasz egyik első napsütötte délutánján, még pont a nyári óraátállítás előtt Hódoss Henriette két megtömött táskával érkezett a Tankerület épületébe. Az egyikben műanyag rudak voltak, másikban kis, babzsákszerű szütyők. Mindkét eszközből több színű variáció is előkerült. A Nagyelőadó Kávéházra való előkészítése során ezekből minden, nemsokára foglalt helyhez került egy-egy darab. Még mielőtt bárki megérkezett volna, már tele volt színnel a terem.
A Külső-Pesti Tankerületi Központ havonta megrendezésre kerülő Külső-Pesti Kávéházában márciusban az ének-zene hatása a tanulási képességekre témája volt főszerepben. Henriette, a Vajk-sziget Általános Iskola tanára a Kávéház másfél órájában a zene élettani, fiziológiai hatásait mutatta be, valamint olyan praktikák kerültek szemléltetésre, melyeket a gyermekek képességfejlesztésére használhatunk énekórán és azon kívül is.
„Azért a legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és az összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe.”
A Kodály-módszer mellett – mely első osztálytól fokozatosan tanítja a gyerekeket a muzikalitásra – a zene, a ritmusosság, a dallamok az egész testre hatnak, még öntudatlan állapotban is. Gondoljunk csak egy nemrég született gyerekre, akinek nincs még öntudata, a tükörben nem tudja, hogy aki visszanéz rá, az ő maga, de a szülők kedvenc dalára már most vigyorogva táncol. Vagy a tehenekre, akik ha jazzt hallanak, vagy akár csak egy szaxofont, a dallam forrása köré sereglenek, mert annyira tetszik nekik. Nem véletlenül van ez így, az emberekben a hallóideg – a gerincvelő és az agyközpont által – a test összes izomzatával kapcsolatban áll. A térérzékelésünkre is hatalmas hatása van, például a lassú zene nagyobb tér érzetét kelti, ezért bezárt, szűkös, stresszes, zavaros helyzetekben a klasszikus zene jótékony hatással lehet számunkra.
A tanulási képesség azt jelenti, hogy valaki milyen mértékben képes új ismereteket, készségeket vagy tapasztalatokat elsajátítani és alkalmazni. Gyorsuló világunkban, mikor minden a figyelmünkért küzd, nyugodtan megülni is néha nehéz lehet, főleg a most felnövő generációnak. Célravezetőbb megközelítés lehet egy interaktív, ingerekben gazdagabb tanulási környezetet létrehozni, melynek megteremtése által, mivel a képesség valamilyen tevékenység elvégzéséhez ad segítséget – és ennek elsajátítása többek közt a rutinban, a készségben, és a motiváltságban rejlik – gyorsabban, hatékonyabban tud egy gyermek egy adott dolgot, fogalmat, szabályt megjegyezni.
Résztvevőink először a babzsákokat vehették kezükbe. Ezeket a fejükre kellett rakni és úgy kellett néptáncolni. A néptáncnak agyserkentő képessége van, a memóriánkat és a koordinációnkat is edzi. A babzsákkal azt a táncot imitálták, mikor egy üveget teszünk a fejünkre és azzal egyensúlyozunk. Eközben jobb kezükkel a bal lábukat, bal kezükkel pedig a jobb lábukat érintették meg. A keresztmozdulatokkal a két agyfélteke közötti kapcsolat, valamint a többirányú figyelem fejlesztése lehetséges. Néptáncelemek figyelemkoncentrációs- és ritmusgyakorlataival nemcsak a zenei memóriát, hanem a többirányú figyelmet, koncentrációt, illetve az agyféltekék közötti kapcsolatot is fejleszti. Olyan tanórai feladatról is szó volt, mikor a zene hangulatára, ritmusára egy kitalált történetet játszottak el a gyerekek. A népdalokkal nem csak a zenei affinitás és ritmusérzék fejleszthető. Egy olyan módszert is bemutatásra került, amiben egy népdalon belüli „ly” betűs szavakat kiemelik, és költenek belőlük egy új dalt, berögzítve a helyesírásukat. A két agyfélteke együttes működése egy egészséges személyiség megteremtésének alapköve. Henriette szavaival élve “a két agyfélteke kooperációja és munkamegosztása nem csupán az egyes területek kompetenciájának összegzését eredményezi, hanem új minőségű tulajdonságokat hoz létre.”
Következő eszközünk a műanyag rudak voltak. Mindenki kézbe vette a sajátját, majd a megjelentek közül valaki önként a terem közepére állt és becsukta a szemét. Henriette kiválasztott egy-egy embert a teremben, hogy adjanak ki hangot a rudaikkal. A középen álló személynek pedig oda kellett mutatnia ahonnan a hang jön. Ezzel a gyakorlattal a térérzékelés fejleszthető. A következőkben önkéntesünk visszatérhetett a helyére, majd mindenki az asztalának hátat fordított. Ez a következő feladat a párosítást és a hallásunkat edzi. A háttal állók közül valaki üt egyet a rúdjával, a hang párjának pedig magára kellett ismernie és hangot adnia a sajátjával. Az úgymond sötétben tapogatózás néha vicces eredményeket hozott, valamikor két-három ember is magáénak érezte a felütő hangot.
A délután színekben és élményekben gazdag tanulási idő volt, mely biztosan megragad nem csak résztvevőink fejében, de a lurkókéban is, akik majd ezekkel a gyakorlatokkal edzik majd képességeiket. A cikk Hódoss Henriette előadása alapján íródott. Ezúton is köszönjük Henriette előadását.
