Boros Istvánné és Sipkáné Smuk Éva, a Nagy László Általános Iskola és Gimnázium alsó tagozaton tanító mesterpedagógusai a kisiskolások olvasásának tanításáról, az olvasás megszerettetéséről és a megfelelő szövegértés kialakításáról tartott előadást a tankerületi központ előadótermében, melyre rekordszámú érdeklődő kolléga érkezett. A módszertani előadás egy átfogó, gyakorlatorientált útmutatót adott a jelenlévőknek.
Az olvasás egy érzelmi és kognitív kaland, amelynek alapjait a játékosság és a multiszenzoros megközelítés teremti meg. A nyelv körülöttünk él, befolyásolja életünk minden mozzanatát, ezért fontos, hogy valamennyi tanórán és a tanórákon kívül is foglalkozzunk a tanulók olvasási készségeinek fejlesztésével. Első osztályban az ábécé betűivel mozgásos, interaktív feladatok segítségével ismerkednek a tanulók. Gyakran használnak ehhez betűszőnyeget, betűkeresőt, betűkockákat és rendszeresen játékos ujjgyakorlatokat végeznek, ritmizálnak. Ezekkel a
játékos technikákkal, ötletekkel olyan tapasztalatokat szerezhetnek a gyerekek, mellyel könnyebbé válhat a rögzülés, későbbi felidézés.
A betűfelismerés gyakorlásához többféle módszert, tevékenységet alkalmazunk: betűtapintók, memóriajátékok, párkeresők, valamint térben modellezett betűk használata fonalból, gyurmából, alufóliából. A lényeg, hogy a betűtanulás élményalapú, interaktív legyen a diákok számára. A digitális eszközök közül a Bee-Bot robotokat is gyakran használjuk. Az élményalapú tanulás során a diákoknak el kell navigálniuk a robotot egy adott hang jeléig, vagy csak bizonyos betűket érintve haladhatnak végig a pályán. Így a betűtanulás egy igazi kalanddá válik.
Az összeolvasás szakaszában az izgalmas „betűút” módszert gyakran használjuk. A diákok földre helyezett „betűúton” adott szabály szerint, lépéssel követik a betűket. Az összeolvasásban eredményesen használható az „ablakos szó” technikája. A módszer alkalmazása során a szó elemei fokozatosan válnak láthatóvá, elősegítve a vizuális fókuszálást, hatékony segítséget nyújtva a sortévesztés megelőzésében.
Az olvasás tanítása során – a betűtanuláshoz hasonlóan – gyakran mozgásos feladatokat használunk, ilyen például az „olvasó folyosó” vagy az „ugráló szavak” módszere. Az „olvasó folyosó” technikánál a szavakat a padlón helyezzük el, így a tanulók mozgással kísérve gyakorolhatják az olvasást. Az „ugráló szavak” feladatban a diákok a padlón elhelyezett szavak közül azokra ugranak, amelyek tartalmazzák az előre meghatározott betűt, majd ezeket hangosan fel is olvassák a tanulók.
A csoportos olvasási formák – például a láncolvasás és a kórusolvasás – nemcsak az olvasási tempó és a pontosság fejlesztését segítik, hanem a közösségi élményt és az együttműködési készséget is erősítik. A „duzzasztó”, illetve ennek fordított változata, az „apasztó” olvasás során a tanulók egymás után kapcsolódnak be a felolvasásba, illetve lépnek ki belőle. Az említett módszerek a tanulók figyelemkoncentrációját is fejlesztik.
A szövegértésben és a szöveg feldolgozásában hatékony, eredményes segítséget nyújtanak a vizuális szervezők. A gondolattérképek segítik az összefüggések átlátását, míg a szófelhők használata a kulcsszavak azonosításában, illetve a szöveg értelmezésében játszanak fontos szerepet.
A „kincskereső” módszer alkalmazásakor a tanulók leíró állításokkal találkoznak, amelyekhez egy-egy kérdés kapcsolódik. A kérdésekre adott válaszok vezetik el őket a következő állításhoz tartozó kérdéshez, és a folyamat lépésről lépésre haladva egészen a „kincs” megtalálásáig vezet, ezáltal fejlesztve a szövegértést és a logikus gondolkodást.
A szövegfeldolgozás folyamata akkor válik teljessé, ha a tanulók aktív részeseivé válnak egy történetnek. Az olyan játékos feladatok, mint a szereplők tulajdonságainak párosítása, kulcsszavak keresése nemcsak a memóriát frissítik fel, hanem segítik az események logikai sorrendbe állítását és a mélyebb összefüggések felismerését is. A kreatív dramatizálás és az egyszerű utasításokat követő mozgásos gyakorlatok – például a szövegben szereplő szavak eljátszása – pedig lehetővé teszik, hogy az olvasott élmény fizikai tapasztalássá váljon a gyermekek számára.
Az ajánlott és együtt kiválasztott „kötelező” olvasmányok, a közös olvasás és könyvtárlátogatások mind azt a célt szolgálják, hogy a könyv ne teher, hanem örömforrás legyen. Diákjaink gyakran beszélgetőkörben elemzik a szereplők motivációit, a cselekményt és történetképet alkotnak.
Fontosnak tartjuk a differenciálást, elengedhetetlen hogy minden tanuló a saját szintjének megfelelő feladatot kapjon, ezzel is segítve a sikerélményhez jutást, a továbblépés lehetőségének megtalálását.
